Bevezetés: Tizenöt év mértékadó időszak egy intézmény életében, és ehhez most több jelentős esemény, évforduló is kapcsolódik. Ebből néhány: Kullmann Lajos professzor úr 2006-ban fejezte be az Intézet irányítását, Dénes Zoltán ekkor vette át a szakmai vezető (orvosigazgató) területet; Tanár úr idén 80 éves lett, az Intézet beolvadt az Országos Mozgásszervi Intézetbe, a jogszabály alapján a COVID-vészhelyzet idejére. A közlemény célja az elmúlt 15 év munkájának áttekintése a betegellátás, az oktatás és a tudományos élet területén egyaránt.
Tárgyalás: A 2000-es évektől az új központi épület megépítésével új fejezet kezdődött az Intézet életében. A szakterület fejlődésével a főépületbe részben megújult osztályok költöztek be, új profilok alakultak. Az elmúlt 15 év alatt 6 főigazgató irányította az Intézetet. Az akkori orvos munkatársak közül mindössze tízen dolgoznak ma is az Intézetben, a konzulensek nélküli orvoslétszám viszont 37-ről 52-re bővült (beleértve a 9 rezidenst és 2 szakorvost, akik rehabilitációs szakvizsgára készülnek). Az elmúlt 15 évben az OORI-ban közel 51 000 fekvőbeteget, 340 000 járóbeteget, nappali kórházban 6500 pácienst rehabilitáltak, és végeztek 14 000 műtétet. A Semmelweis Egyetem keretében létrejött a Rehabilitációs Tanszéki Csoport (2009), majd a Rehabilitációs Medicina Tanszék (2019). A graduális képzésben ma már minden SE medikus egyhetes rehabilitációs oktatásban vesz részt, de a gyógytornászok, ápolók, ergoterapeuták, pszichológusok, logopédusok képzése is folyik az Intézetben. Az elmúlt 15 év alatt az OORI-ban sikeresen rehabilitációs szakvizsgát tett orvosok száma 266 volt. Az Intézet, mint rehabilitációs képzőhely nemzetközi mércével is elismert, tevékenysége az UEMS által akkreditált. A tizenöt év alatt lektorált szakmai folyóiratban megjelent cikkek száma 295 (230 magyar, 65 nemzetközi), a könyvfejezeteké 219. A kongresszusi szerepléseket is mutató idézhető absztraktok száma 814 volt (magyar 651, nemzetközi 163).
Konklúzió: Minden történés, momentum nem sorolható fel az elmúlt 15 évből, ez is csak egy szubjektív összefoglaló, de egy európai szintű intézet kialakulásának, működésének szemtanúi lehettünk. Introduction: Fifteen years are a significant time in the life of an institute and moreover, notable anniversaries and events happened in 2020. For instance, in 2006 Professor Lajos Kullmann retired from leading the Institute, Zoltán Dénes started his work as a professional director (medical director), Professor Kullmann has turned 80, and the Institute merged into the National Center for Movement Disorders, but only until the Covid-19 crisis is over, as it was stated in the present law. The aim of this publication is to review the Institute's work over the past 15 years, regarding patient care, scientific life and education.
Results: From the 2000s, with the construction of the new central building, a new chapter began in the life of the Institute. Renewed departments have moved in, new profiles have emerged as the field has evolved. Since 2006, six hospital directors were nominated (the latter is still in charge), and only ten of the medical doctors from that year are still working at the Institute. The number of the doctors (not counting the 9 external consultants) have increased from 37 to 52 (including 9 residents and 2 specialists, who are preparing for their Medical Rehabilitation exam). Over the past 15 years, nearly 51 000 inpatients, 340 000 outpatients, 6500 patients in day time care were treated, and 14 000 surgeries have been performed at NIMR. Subdepartment of Rehabilitation was established in 2009, followed by the Department of Rehabilitation Medicine in 2019 at the Semmelweis University. Today, all medical students have to attend a one-week Rehabilitation Medicine course, and physiotherapists, nurses, occupational therapists, psychologists and speech therapists are trained as well. 266 doctors have passed successfully the Rehabilitation Medicine specialist exam at the Institute during the last 15 years. NIMR is an internationally recognized rehabilitation medicine training center, accredited by the UEMS. |
A szisztematikus szakirodalom-elemzés és az abból származtatott metaanalízis korunk bizonyítékokra alapozott orvoslásra való törekvésében a bizonyítékok hierarchiájának a legmagasabb szintjét képviselik. Ezért presztízsük a tudományos közlemények között magas. Ennek ellenére megjelennek értékelhető következtetéseket nem nyújtó vagy félrevezető szakirodalom-elemzések is.
A jelen közlemény célja a különböző szisztematikus elemzési módszerek rövid ismertetése, illetve a szisztematikus szakirodalom-elemzés módszerének rövid bemutatása és hivatkozás további releváns forrásokra. A munka részben szakfolyóiratok lektorálási tapasztalatain, másrészt a kérdéskör szakirodalmának folyamatos követésén alapuló helyzetfeltáró elemzés.
Az utóbbi tíz évben sokféle rendszerezett szakirodalom-elemzési módszer alakult ki, számuk az 50-hez közelít. A tisztánlátást szinonimák is zavarják. A rehabilitációban a kvalitatív kutatásoknak, a környezeti tényezőknek „A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozásában” bemutatott dimenzióit is figyelembe kell vennie. Az elemzések ideálisan mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatokra kitérnek. A szakirodalom rendszerezett elemzése erőforrás- és munkaigényes tevékenység, amelyet regisztrációs lehetőség, irányelv, többféle értékelési eszköz és csekklista is támogat. A metaanalízisek követendő statisztikai módszertana jól kidolgozott, hozzáértő statisztikus részvételét feltételezi. A primer kutatások adatainak heterogenitásából adódó problémákat azonban így sem mindig sikerül kezelni.
Következtetésként a szerzők a szisztematikus szakirodalom-elemzések esetében a kritikus olvasást és értelmezést, az ilyen kutatást végzők részére a rendelkezésre álló támogató eljárások alkalmazását és a bemutatott fontos lépések precíz követését javasolják. Rehabilitációs kutatásokban a kvalitatív és a kvantitatív vizsgálatok összekapcsolását tartják követendőnek. Systematic reviews and meta-analyses got highest priority in the hierarchy of evidence in the present era of evidence-based medicine. Their prestige among scientific publications is high. Yet misleading systematic reviews appear or others without appraisable consequences.
The goal of present study is the introduction of different systematic review types, as well as brief introduction to methodology of systematic reviews and presentation of further relevant references. The work is based on experiences of reviewing for scientific journals and on regular fact-finding follow-up of study question.
Different systematic review methods have been established in last ten years, their number is approaching 50. Clear interpretation is disturbed also by synonyms. Qualitative studies in rehabilitation should take dimensions of environmental factors presented in the International Classification of Functioning Disability and Health into consideration. Ideally analyses include both quantitative and qualitative data. Systematic reviewing requires resources and heavy workload, that is supported by a register, a guideline, several assessment instruments, and checklists. Statistical methods of meta-analyses are well developed, their use presumes participation of experienced statistician. Yet, problems arising from heterogeneity of primary research cannot always be overcome.
Concluding, at systematic reviews authors advise critical reading and interpretation, the use of available instruments for researchers of such studies and precise succession of listed key steps. Linking of qualitative and quantitative studies are advised in rehabilitation research. |